A 2003 és 2022 között tartott ázsiai katonai gyakorlatokról készült felmérésben a londoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (International Institute for Strategic Studies – IISS) megállapította, hogy a gyakorlatok száma egyre növekszik, részben az amerikai és kínai erőfeszítéseknek köszönhetően. Ezek célja a képességeik tesztelése és stratégiai diplomáciai kapcsolataik erősítése.
Az ázsiai-csendes-óceáni országok számára továbbra is az Egyesült Államok a legjelentősebb hadgyakorlati partner.
Az Egyesült Államok 2003 és 2022 között 1113 gyakorlatot hajtott végre regionális országokkal, míg Kína ugyanebben az időszakban közel 130 gyakorlatot szervezett.
A legtöbb amerikai gyakorlat összetettebb és jobban tesztelt, mivel a közös hadviselésre, valamint a haditengerészeti és légi harci műveletekre összpontosítottak. Az Egyesült Államok arra törekedett, hogy megtartsa a katonai gyakorlatok elsődleges vezetőjének szerepét, hogy megfeleljen szövetségesei igényeinek, jelezze elkötelezettségét, elrettentse az ellenfeleket, gyakorolja az interoperabilitást és kiépítse a regionális infrastruktúrát az Egyesült Államok bármely jövőbeli háborús erőfeszítéséhez.
Kína is magasabb fokozatba kapcsolt
Kína az elmúlt évtizedben fokozatosan felzárkózott, miközben a szárazföldi műveletekben, a terrorizmus elleni küzdelemben, a humanitárius segítségnyújtásban és a katasztrófa-elhárításban is a partnerekkel való együttműködésre összpontosított. Kína fokozta erőfeszítéseit, még akkor is, ha messze elmarad az Egyesült Államoktól; ugyanebben az időszakban – tehát 2003 és 2022 között – 128 regionális gyakorlatot hajtott végre (ez nagyjából 10 százaléka az amerikai gyakorlatoknak).
Kínának azonban kevesebb intézményesített védelmi partnersége van, és regionális kombinált gyakorlatai a szigorúan megtervezett szárazföldi műveletekre, a terrorizmus elleni küzdelemre, a humanitárius segítségnyújtásra és a katasztrófa-elhárításra összpontosítanak. Peking gyakorlati céljai az operatív önértékeléstől a bizalomépítésen át a stratégiai jelzésekig terjednek. Bár továbbra is a Kelet-kínai és Dél-kínai-tengerre összpontosítanak, azonban egyre kifinomultabb gyakorlatokat fejleszt ki olyan indiai-óceáni partnerekkel, mint például Pakisztán.
Általánosságban elmondható, hogy a katonai jelenlét a régióban már évek óta növekszik a Tajvan körüli feszültség és a Kelet-kínai- és Dél-kínai-tengerek létfontosságú kereskedelmi útvonalai feletti területi viták miatt. Diplomaták és elemzők szorosan figyelik ezt a tendenciát, és azt hangsúlyozzák, hogy a gyakorlatoknak számos célja van:
- a vitatott vizeken való szabad hajózás előmozdítása,
- az elrettentés,
- a partnerek megnyugtatása,
- a diplomácia erősítése.
Ugyanakkor a gyakorlatok lehetőséget teremtenek a riválisok képességeinek és kommunikációjának felderítésére is, mivel amerikai és kínai hajók és repülőgépek gyakran követik egymást. Kína, Észak-Korea és Oroszország mind azon az állásponton vannak, hogy az amerikai gyakorlatok növekvő üteme, a szövetségesekkel vagy azok nélkül, fokozza a feszültséget a régióban és fegyverkezési versenyt vált ki. Az Egyesült Államok szerint a gyakorlatok a bizalom építése és az együttműködési képességek javítása miatt szükségesek. Vu Csien ezredes, a kínai védelmi minisztérium szóvivője kijelentette, hogy Peking célja a védelmi képességek erősítése az „agresszió” ellen és a regionális bizalom növelése.
Néhány délkelet-ázsiai ország jelezte, nem tartja megnyugtatónak a szövetséges hadgyakorlatokat, mivel szerintük ezek inkább arra ösztönzik a másik oldalt – ebben az esetben Kínát –, hogy saját maga is egyre gyakorlatot szervezzen. Néhány regionális szövetséges szerint azonban kifejezetten megnyugtatóak az amerikai hadgyakorlatot.
Más tényezők is arra késztették Washingtont, hogy emelje a gyakorlatok számát. Először is, ezekkel az Egyesült Államok és szövetségesei a hajózás szabadságához való jogot érvényesítenek, méghozzá saját, kizárólagos gazdasági övezeteikben és a nyílt tengeren. Másodszor, a nagyobb, bonyolultabb gyakorlatok arra kényszerítik az Egyesült Államok szolgáltatási ágait, hogy olyan módon gyakorolják egymás közötti integrációt, ahogyan azt egyébként nem tennék. Harmadszor, a gyakorlatokkal lehetővé vált az Egyesült Államok Indo-Csendes-óceáni Parancsnokságának az a terve, hogy valós környezetben kísérletezzen új, háborús koncepciókkal és technológiákkal.
Egyes ázsiai-csendes-óceáni amerikai partnerek háború esetén nem szívesen fogadnának halálos felszerelést a területükön. Ennek ellenére hajlandóak lehetnek üzemanyag- és egyéb, nem halálos készletek ellátási csomópontjaiként szolgálni, ami viszont jelentősen hozzájárulna az Egyesült Államok regionális háborús erőfeszítéseinek fenntartásához.
A nyugati retorikával ellentétben tehát jól kirajzolódik, hogy az Egyesült Államok sokkal nagyobb fegyverkezést és sokkal több hadgyakorlatot hajt végre a térségben mint Kína, sőt az amerikaiak tesztelnek egyértelműen háborús forgatókönyveket, míg Kína inkább az önvédelemre koncentrál.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója.
(Borítókép: Katonai hadgyakorlat Hezhou-ban 2024. január 2-án. Fotó: Costfoto / NurPhoto / Getty Images)