Az idei karlovy vary-i filmfesztivál egyik legizgalmasabb vendége volt Steven Soderbergh rendező, akinek ha elkezdeném felsorolni a filmjeit, gyakorlatilag meg is tölthetném ezt a cikket. Úgyhogy inkább linkelem a Wikipediát. Harmincöt év alatt harmincöt játékfilmet rendezett, harmincas éveiben megnyerte a cannes-i Arany Pálmát és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, egyik filmjével gyakorlatilag megjósolta a koronavírus-járványt.
Tizenegy évvel ezelőtt visszavonult, majd utána megrendezett húsz részt egy tévésorozatból, és úgy általában a legproduktívabb és legérdekesebb amerikai filmrendező, aki Oscart hozott Julia Robertsnek, szupersztárságot George Clooneynak, karriert Christopher Nolannak, készített filmeket telefonnal, A bálna előtt újrafelfedezte Brendan Frasert, és amúgy meg egy értő, intelligens, a világ bajain aktívan és szórakoztatóan gondolkodó ember. Ez utóbbiról személyesen is sikerült megbizonyosodni, ugyanis a filmfesztivál tartott egy másfél órás beszélgetést a rendezővel a meghívott sajtó előtt, amire a Telex is bejutott.
Soderbergh nemcsak a beszélgetés miatt jött a fesztiválra, hanem azért is, hogy bemutassa az 1991-es Kafka című, Jeremy Irons főszereplésével készült filmjének radikálisan újravágott, újratervezett, néha egészen formabontó változatát: a Mr. Kneff címre keresztelt verzió hivatalosan nem jelent meg, csak fesztiválokon vetíti, a vasárnapi vetítés előtt pedig a rendező azt mondta, hogy a Mr. Kneff egy olyan alkotói folyamat eredménye, hogy ha nem ő lenne érte a felelős, akkor az illetőt beperelné.
A Mr. Kneff ugyan nem került szóba a beszélgetésen, de Soderbergh mesélt a karrierje kezdetéről, az Ocean’s-filmekről, a nagy részegségeiről, a streaming ipar hátulütőiről, és arról, hogy miért lehet a karaoke az, ami összehozza a világot. Soderbergh másfél órán keresztül beszélt Neil Young brit újságíróval, többek között ezekről a témákról:
- Soderbergh a Louisiana Egyetem campusára járt gimnáziumba, édesapja ott dolgozott dékánként. Tiniként nagy baseball-tehetségnek számított, de egy nap úgy ébredt fel, hogy elillant a tehetsége, és aznap pocsékul is játszott. Szerencsére akkoriban jött ki a moziban a Cápa, Steven Spielberg filmje, ami megbabonázta – gimis korában majdnem harmincszor megnézte, egy vasárnap öt vetítést is végigült. Az érdekelte, hogy mit csinál a rendező, és ki az a Spielberg.
- Egy olyan könyvön dolgozik, ami a Cápa forgatásán keresztül beszél a rendezésről. Szerinte az a produkció katasztrofális volt, a költségvetés a négyszeresére ugrott, a gépcápa pedig egy „óriási hiba volt”. Spielberg mégis végignyomta, mert Soderbergh szerint „a pánik soha semmit nem oldott meg ennek a bolygónak a történetében.”
- Az első filmjével (Szex, hazugság, videó) megnyerte a fődíjat Cannes-ban, viszont pár filmmel később úgy érezte, hogy össze kell újból raknia magát, hogy megint amatőr filmes lehessen – ekkor született meg a Schizopolis, amiben szerepel az exneje és a közös gyerekük is, és maga játssza a főszerepet. Soderbergh semmire nem emlékszik abból, hogy a főszerepet alakítja.
- Szerinte a streaming felbukkanása a legnagyobb zavart alkotó jelenség a szórakoztatóiparban, durvább mint a VHS vagy bármi más. Úgy látja, hogy tíz évig szinte vadnyugati volt a helyzet, mostanra elkezdett normalizálódni, de így is a legnagyobb probléma az, hogy a nagy cégek határozzák meg, hogy mi a sikernek a mértékegysége. Lásd: megtekintett órák száma a Netflixen. Szerinte a Stranger Things akármekkora siker is, egy idő után mindenki meg fogja nézni, aki valaha meg akarta és csak egy halott halom adat lesz, ami foglalja a terabájtnyi tárhelyet. A legnagyobb probléma a streaminggel az, hogy a cégek nem engedik meg a közvéleménynek, hogy „benézzenek a motorháztető alá” – mert valószínűleg nem akarják, hogy bárki lássa az adatokat.
- Tizenegy évvel ezelőtt „ostobán és nyilvánosan” bejelentette a visszavonulását, és az új korszaknak is köze volt hozzá, egyszerűen nem talált az Egyesült Államokban moziforgalmazót és finanszírozót a Túl a csillogáson című életrajzi filmhez, amiben Michael Douglas alakította a melegségét titkoló legendás showzongoristát, Liberacét. „Imádom a melót, de utálom ezt a bizniszt” – mondta.
- A moderátor Neil Young rákérdezett arra a pletykára, hogy tényleg egy vicc volt-e a visszavonulása, amit elsütött részegen Matt Damonnak, Damon pedig ezt elmondta a sajtónak. Soderbergh szerint nem így történt, de a közönség felé fordulva azt a tanácsot adta, hogy „sose mondj olyan Matt Damonnak részegen, amit nem akarsz visszahallani!”
- Soderbergh valóban részeg volt, amikor átvette a legjobb rendezőnek járó Oscart a Traffic című filmért, egyszerűen azt látta, hogy a kollégái és barátai sorban nyerik a díjakat (például Julia Roberts az Erin Brockovich című filmért, amit szintén ő rendezett), ő pedig minden reklámszünetben kiment egy vodka-áfonyáért. Következő nap repült vissza az Ocean’s Eleven forgatására Las Vegasba, de állítása szerint „elfelejtett rendezni”, egy héttel később újra kellett forgatnia a jelenetet.
- Az Ocean’s Eleven-filmeket azért vállalta el, mert olyan vizuális játékosságot kívánt meg, amit ritkán lehet kommersz filmekben használni. Szerinte ugyanolyan legitimek azok a filmek, amiknek a célja a puszta szórakoztatás, ilyenkor rendezőként az az elvárása, hogy a forgatókönyv intelligens legyen, ne pedig „egyszer használatos műanyag”. Nem volt könnyű elkészíteni a filmet, ideges volt előtte.
- Úgy látja, hogy a kétórás film műfaja nem fog eltűnni. Két független amerikai forgalmazóval is beszélt nemrég, és azt látják, hogy van egy huszonéves korosztály, ami újra elkezdett moziba járni.
- Szerinte egyértelmű, hogy Zendaya egy sztár, és az emberek látni akarják, bármiben is bukkan fel.
- Az elképesztő munkabírásáról és időbeosztásáról annyit mondott, hogy igen, alszik, az alvás nagyon fontos, viszont minden olyan munkát, amit tud, azt delegál másoknak. Csak azt a munkát végzi el, amit csak ő tud elvégezni.
- Nagyon érdeklik őt az olyan ember alkotta szervezetek és intézmények, amik meglepő módon, de működnek. Olyasmikre gondol, mint a repterek vagy az anonim alkoholisták közössége.
- Szent meggyőződése, hogy a karaoke esetében történik valami „empátiahekk”, a zene ereje hozzásegít ahhoz embereket, hogy jól érezzék magukat. Ha rajta múlna, akkor a G7 vezetőit is arra kötelezné, hogy felszólalás előtt énekeljenek el valamit. Látta a karaoke csodás hatását a Fertőzés című film stábbuliján Hongkongban, ahol két szám után már mindenki mindenkinek a barátja volt. Ő egyébként még sosem énekelt karaokén.
- Egy másik gondolat, ami izgatja, az a seggfejek jelensége. „Az emberek egy bizonyos része a bolygón seggfej, és nincsen semmi megoldásunk arra, hogy kezeljük őket, kivéve ha törvényt szegnek” – mondta. Majd feltett egy nyitott kérdést a közönségnek: „Fair dolog diszkriminálni a seggfejeket?” Sajnos senki sem válaszolta meg.
- Az 1991-es Kafkát Prágában forgatták, ez volt az utolsó film, ami a csehszlovák filmvállalat égisze alatt készült. A bürokrácia nagyon vicces volt, minden nap ki kellett tölteniük egy nyomtatványt, hogy kapjanak áramot. Első nap kitöltötték, mégsem lett. Akkor megtudták, hogy ki kell tölteni még egy papírt, amiben kérvényezik az illetékest is, hogy kapcsolja be az áramot.
- Két filmje van bemutató előtt: a Presence című film, ami talán egy horror, mindenesetre végig egy házat megszálló jelenség szemszögéből követjük az eseményeket. Nyolcvannégy perc alatt összesen harmincnégy beállítás van benne, de van benne kameramozgás, a legnagyobb rejtély benne szerinte az, hogy kinek is a szemszögét látjuk. A Presence-t már vetítették az idei Sundance-fesztiválon.
- A másik filmje a Black Bag, amit leforgatott, de még nincs kész a vágással. A Black Bag egy kémfilm, ami a házasságról is szól, szórakoztató, jó móka. Volt benne egy tizenkét oldalas jelenet, ami egy vacsoraasztal körül játszódik, és ettől is nagyon félt, de szerencsére megnyugtatták a színészek. A filmben olyanok sztárok játszanak, mint Cate Blanchett, Michael Fassbender, Pierce Brosnan és Naomie Harris.
